A fenntarthatóság, korunk "varázsszavaként" a turizmus területére is viszonylag korán begyűrűzött. A kifejezés alapvető értelmezését az 1987-es ún. Brundtland-jelentés adja meg:
„a fenntarthatóság azt jelenti, hogy az emberiség oly módon elégíti ki a ma szükségleteit, hogy azzal ne veszélyeztesse a jövő generációk lehetőségeit a szükségleteik kielégítésében” (Our Common Future)
A turizmusra alkalmazva pedig:
„A fenntartható turizmus úgy elégíti ki a jelenlegi turisták és fogadóterületek szükségleteit, hogy közben a jövő lehetőségeit védi és javítja. Ez az erőforrások olyan menedzselését igényli, amely lehetővé teszi a gazdasági, társadalmi és esztétikai igények kielégítését, miközben biztosítja a kulturális integritás, az alapvető ökológiai folyamatok, a biológiai változatosság és az életfenntartó rendszerek megőrzését is.”
Különösen is testközeli és égető a kérdés számunkra, hiszen az utazás és a turizmus iparága jelentős befolyással bír a globális folyamatokra nézve. Hiszünk abban, hogy felelősségteljes szervezéssel, akár a saját gazdasági érdekeket háttérbe szorítva lehetséges helyes mederben tartani az utazás, utaztatás páratlan élményét, kibontakoztatva a benne rejlő termékeny lehetőségeket. Küldetésünknek érezzük, hogy minél inkább megközelítsük az egyensúlyt a turizmus pozitív hatásainak maximalizálása (munkahelyteremtés, szegénység elleni küzdelem, gazdasági felemelkedés, a kulturális különbségek áthidalása, ezáltal növekvő szolidaritás és nyitottság, társadalmi egyenlőség és közös felelősségvállalás stb.) és az iparág által okozott károk (természeti, kulturális, társadalmi) minimalizálása között.
Mit értünk alatta, mit teszünk érte?
